Mivel ismét zuhog az eső, fúj a metsző keleti szél és hideg van...s mindez így megy egy hete. Valamivel fel kell dobni az estét, így úgy döntöttem egy görbe francia estét csapok. Egy üveg, finom francia rosé bor egy hangulatus francia film és altatóként egy kis francia zene.:)
A francia film címe 2 nap Párizsban...
Julie Delpy kisasszony igencsak nagy fába vágta a fejszéjét azzal, hogy nemcsak megírta és megrendezte a 2 nap Párizsban című filmet, hanem még a vágást is ő végezte, a zenéjét is ő szerezte, sőt, egyes betétdalokat maga is énekel. Sztahanovizmus felsőfokon, de hát az ember a saját gyermekét próbálja legjobban óvni, és milyen jól tette Delpy, hogy egy ennyire személyes filmet készített.
A történet erről a két napról szól - marha izgalmas, gondolhatnánk. És jól gondolnánk, hiszen a családlátogatástól, Párizs megismerésén át az exek felbukkanásáig sokféle meglepetés vár hőseinkre, akiknek mindeközben be nem áll a szájuk. Épp úgy, mint a való életben: sok szövegelés, kevés zenére elnyújtott drámai csend.
A tipikus amerikai Mórickák által elképzelt romantikus komédiákkal szemben a 2 nap Párizsban nem használ semmilyen trükköt és különösebb panelt, hanem rettentő sok dialóggal meséli el két ember történetét, nem éppen egyszerű kapcsolatát és ez a közvetlen elbeszélési mód a film egyik legnagyobb erénye, amellett, hogy az angoltudás mellett még a francia is elkél, hiszen a párbeszédek hol az egyik, hol a másik nyelven szólalnak meg. (El nem tudtuk képzel, hogy lehet ezt majd normálisan leszinkronizálni...)
A film legnagyobb erénye, hogy roppant valóságosnak hat és, aki volt már komoly párkapcsolatban, az nem egyszer magára ismerhet a vásznon, pedig a 2 nap Párizsban esetében igencsak bonyolítja a viszonyokat a multikulturális tényező. Ellenben épp ennek köszönhetően ismét felfedezhetjük, hogy nem csak a jó előre csúcsra járatott poénokon való nevetéssel való operálás tesz vígjátékká egy vígjátékot, hanem a frappáns párbeszédek, az édes és olykor meglepő gesztusok, valamint a színészek közt meglévő "kémia".
Woody Allen szelleme kísért, tipikus szerzői, nagyon személyes filmmel van dolgunk (még saját gyenge látása is kap egy utalást), melyben Julie Delpy még azt is megengedhette magának, hogy filmbéli szüleit saját szüleivel játszassa el, a filmbéli pasiját saját expasijával, valamint hogy Párizs bemutatását ne a Louvre - Tour Eiffel - Notre Dame aranyháromszög megtekintésére építse fel. Amúgy sem a látvány a fontos a filmben, hanem a dialógok vezérelte történet.
A fenti sorokból is kitűnhet, hogy 2 nap Párizsban remek film. Ja, hogy nem feltétlenül kommersz és nincs benne nagy sztár, valamint aprópénzből készült? Szerencsére ez van, ezt kell szeretni - és nagyon lehet szeretni. Talán még a Linklater-féle Mielőtt...-filmekkel is egy lapon lehetne emlegetni a 2 nap Párizsban-t, ha a végére nem szaladna el Delpy-vel annyira a ló, bár az utolsó másodpercekre azért megengesztelődik a néző. Ha valaki valami eredetibb csemegére vágyik a tucatáruknál, akkor a 2 nap Párizsban kötelező film, akár kettesben, akár egyedül.
forrás itt: http://www.sg.hu/cikkek/59848/2_nap_parizsban_az_ev_romantikus_filmje
No és a vége a kedvenc jelenetem: szavakban és képekben...
"összefoglalva a négy órás vitánkat, nem könnyű egy kapcsolatban élni. igazán megismerni a másikat elfogadni őt minden terhével. Jack bevallotta attól fél elhagyom, ha igazán megismerem, ha az igazi meztelen valóját mutatja nekem. két év után rájött, hogy csöppet sem ismer, és én sem őt és hogy őszintén szeressük egymást tudnunk kell egymásról az igazat még ha nehéz is elviselni. úgyhogy elmondtam neki az igazat, azaz, hogy sosem csaltam meg, és azt is, hogy M.nél jártam délután. csöppet sem haragudott mivel semmi sem történt, természetesen. bevallottam, nekem az a nehéz hogy örökre valaki mellett maradjak. a gondolat, hogy az az ember akivel leélem az éltem, hogy erőfeszítéseket tegyek, hogy működjön a dolog, hogy ne csábuljak el, nekem az gondot jelent. megmondtam, hogy nem tudok életem végéig egy emberrel élni. ez hazugság, de ezt mondtam neki. megkérdezte, úgy vagyok e a férfiakkal mint a mókus a mogyoróval gyűjti őket a nehéz téli napokra, ezt viccesnek találtam. Aztán mondott valamit amivel megbántott, a hangnem brutálisan megváltozott. aztán félreértettem valamit, úgy értettem már nem szeret és szakítani akar. mindig megdöbbent, amikor az emberek az örült imádatból eljutnak a semmibe. a semmibe. ez annyira fáj. amikor úgy érzem, hogy el akarnak hagyni az a rossz szokásom, hogy előbb szakítok nehogy a másik mondja ki. és most itt vagyunk. ez is eljött, egy újabb elpocsékolt szerelem. pedig ezt őszintén szerettem. amikor arra gondolok, hogy vége és soha többé nem látom így, persze majd véletlenül összefutunk, ő egy másik nővel én egy másik pasival, úgy teszünk mintha sosem lettünk volna együtt. aztán egyre kevesebbet gondolunk a másikra, míg nem végképp elfelejtjük egymást. szinte teljesen. nálam mindig így megy. szakítás, depresszió, ivászat, szex. egyik pasi jön a másik után csak, hogy elfelejtsem az igazit. aztán pár hónap totál üresség után újra megpróbáljuk megkeresni az igazit. kétségbeesve keressük mindenütt. és két év magány után rátalálunk az új szerelemre, és esküszünk, hogy ő az igazi, míg nem ő is ugyanúgy elmegy. eljön az a pillanat mikor már nem tudsz túljutni egy újabb szakításon, és ha az illető többnyire halálra csesztet, akár az együttlét 60%ában, akkor sem tudsz nélküle élni. és ha minden reggel arra ébredsz, hogy arcodba prüszköl.. hát igen. akkor is jobban esik mint bárki másnak a csókja."
| 2 nap Párizsban (2 Days in Paris) francia-német romantikus vígjáték, 96 perc rendező: Julie Delpy forgatókönyvíró: Julie Delpy zeneszerző: Julie Delpy vágó: Julie Delpy operatőr: Lubomir Bakchev producer: Christophe Mazodier, Thierry Potok szereplők: Julie Delpy (Marion) Adam Goldberg (Jack) Daniel Brühl (Lukas) Marie Pillet (Anna) Albert Delpy (Jeannot) Aleksia Landeau (Rose) Adán Jodorowsky (Mathieu) Alexandre Nahon (Manu) |
S a megígért francia zene altatóként!
S egy másik nagy kedvenc:)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése