Minden út a Centraal Stationba vezet...

A központi pályaudvar 1884-ben épült neoreneszánsz stílusban, néhol egy-két gótikus elemmel megtűzdelve igazán jelentős mérnöki teljesítmény. Tervezője ugyanaz a Pierre Cuypers, akinek a nevéhez a Rijkmuseum is fűződik. Stílusa nyilvánvalóan rokonságot tart a múzeuméval. A vörös téglás épület alapjául három mesterséges szigetet hoztak létre, 8687 fagerendát használva fel a szerkezet megtámasztására.

Az impozáns homlokzatot a tengeri kereskedelem allegóriáit ábrázoló finom aranyozott és festett díszek ékesítik. Ma fontos találkozási hely és a főváros közlekedési központja.

A legtöbb látogató ide érkezik a Schiphol repülőtérről, hogy az odakinn várakozó számtalan taxi valamelyikével a szállodájához hajtasson.
1400 vonat indul innen naponta. A központi pályaudvar egyben a város északi határa is.

 A VVV turistainformációs központ pontosan a nagyszerű állomásépülettel szemben található csakúgy, mint a GVB közlekedési vállalat irodája, ahol beszerezhetjük a város metró-, villamos- és busztérképeit.
A Stationplein, az állomás előtti forgalmas tér egyben a város fő villamos-végállomása is. Az állomással szemközt található két vízi út is, a Rokin és a Damrak, melyeken több, egymással versengő társaság is kínálja hajósvárosnéző útjait. Az 1-3 órás időtartamú városnézések körülbelül félóránként indulnak, és a kezdeti ismerkedés ideális módját jelentik: csatornákon hajókázva tekinthetjük meg a főbb nevezetességeket, miközben több nyelv közül választhatunk, magnóról hallgatjuk a tudnivalókat.


(Visz a vonat, megyek utánad,
talán ma még meg is talállak,
talán kihűl e lángoló arc,
talán csendesen meg is szólalsz:

Csobog a langyos víz, fürödj meg!
Ime a kendő, törülközz meg!
Sül a hús, enyhítse étvágyad!
Ahol én fekszem, az az ágyad.)
József Atilla: Óda (Mellékdal) 

 




Amszterdam múltidézés...

Amszterdam a 12. században még csak kis halászfalu volt az Amstel torkolatának nem nagy jövővel kecsegtető mocsaras vidéken, a ködös Németalföldön. A falu környékének vizeit gátakkal és töltésekkel szabályozták,a fejlődő város gyorsan terjeszkedett. A településeket később dinasztikus és vallási csatározások alakították. 
Ezek a feudális harcok Amstel grófjai és a befolyásos utrechti püspök által támogatott Hollandia grófjai között zajlottak. A kis város kettős harcot vívott: ellenségei és a tenger ellen.

Fontos állomást jelentett, amikor az évezred elején kifejlesztették a haltartósítás módszerét, attól kezdődően lehetővé vált a tartósított árúval való kereskedelem. A vízparti házak és a szomszédos raktárak mind a kereskedelmi célok szerint épültek. 1275-től V. Floris gróf engedélyezte, hogy a település lakói a földbirtokán áthaladó vízi úton vámmentesen szállíthassák áruikat. Ekkortájt kezdtek el a komlót is termeszteni, ami a sörkészítés és kereskedelem kezdetét jelentette. A város a Hamburgból érkező sörszállítmányok kikötőjévé vált.


A "külföldről" érkező sörre viszont vámot vetettek ki, ugyanakkor a sör a legkeresettebb ital lett, így a város egyre gazdagodott, rohamosan fejlődött. 1300-ban nyert városi rangot, 1400-ra már Észak-Európa legfontosabb kikötőjévé nőtte ki magát.

Németalföld a burgundi hercegek uralma alatt állt, majd dinasztikus házasság révén az osztrák Habsburgok fennhatósága alá került. 1500 körül vetélytársait legyőzve a tartomány vezető városa, a balti kereskedelemmel egyre gazdagabb. Spanyolország Habsburg uralkodói megpróbáltak gátat vetni az Észak-Európán végigsöprő reformációnak, kezdetét vette a II. Spanyol Fülöpnek ellenszegülő 80 éves polgárháború és vallási harc.

 Adriaen Pietersz. van de Venne - Fishing for Souls

Amszterdam Spanyolország mellé állt, majd 1578-ban elpártolt szövetségesétől - az Új Holland Köztársaság protestáns fővárosa lett. A vallásháborúk idején ide menekültek Antwerpen elűzött kereskedői, francia hugenották, és a másutt üldözött zsidók is itt találtak menedéket. Fellendült az üzleti és szellemi élet, virágzott a kultúra is. A katolikus Spanyolországgal kötött formális béke feszültséget gerjesztett Amszterdam kálvinista polgármesterei és a kevésbé vallásos Orániai uralkodóház között, amely az ország többi részére gyakorolt befolyást. Németalföld számára a felemelkedést és Amszterdam tengeri fölényét hozta.
 Model ship William Rex

Igazi fellendülés a hajózás fejlődésével a gyarmati időszakban következett be, elsősorban az Indiával való kapcsolatnak köszönhetően. Megalakult a város történelmében olyannyira jelentős Kelet- és Nyugat-indiai Társaság. A keletről behozott fűszerek jól jövedelmeztek. A tengereket a társaság hatalmas kereskedő hajói járták. Eljutottak Kínáig, Japánig és Indonéziáig. Az Újvilágban Brazília nagy területei holland uralom alá kerültek, míg az őslakosságtól 24 dollárért megvásárolt Manhattant Új-Amszterdam névre keresztelték. Közel kétszáz évig ez a társaság gazdagabb volt, mint néhány más ország egésze.

Amszterdam ekkor fénykorát élte. A város lélekszáma megugrott, a belváros köré nagyszerű házakkal szegélyezett három csatorna épült. Számos festő és szobrász élt és dolgozott a városban. A 17. század végén az Angliával folytatott háború alaposan megtépázta a hollandok tengeri hatalmát. Bár a holland birodalom hanyatlásnak indult, Németalföld továbbra se szűkölködött. Amszterdam flottájából kereskedelmi hajók lettek, a 18. század derekára e város lett a világ pénzügyi központja.
Időközben az Orániai-uralkodóházzal szemben nőtt az elégedetlenség, s bár a porosz csapatok leverték a hazafias felkelést, a hazafiak - francia támogatással - kikiáltották a köztársaságot, Napóleon vette át a hatalmat (1806) és öccsét, Lajost tette meg Németalföld királyává (1808).
Amszterdam történetének sötét korszaka következett, a város fejlődése megtorpant.



























1814-ben a németalföldi függetlenség visszaszerzése után szép lassan szerezte vissza gazdasági rangját, újra ez lett a főváros, lélekszáma 1850-ben már 250 ezer. 1876-ban megnyitották az északi-tengeri csatornát, 1883-ban Amszterdamban rendeztek világkiállítást.
Az I. világháború alatt Hollandia semleges maradt. A II. világháború kitörésekor sokan a semlegességre szavaztak, az országot mégis megszállták a németek. Elhurcolták a zsidó lakosság javát. A II. világháború után Amszterdam sorozatos társadalmi gondokkal küzdött.

A várost hagyományos toleranciája a hippik paradicsomává, a kábítószer-élvezet és drogkereskedelem központjává tette a 60-as években. A betelepülők és a tüntetések ellen hozott szigorú intézkedések nyomán enyhültek a szociális problémák, és napjainkra Amszterdam újra békés és csodálatos város, amely szívesen fogadja minden látogatóját.



Amszterdam bemelegítő:)

Kissé eltűntem az utóbbi időben s elhanyagoltam a blogom, de ezen a hétvégén megpróbálom leróni adósságaimat. A héten Amszterdamban voltam, így a következő jó pár bejegyzés főszereplője Ő lesz.

Készítsünk egy finom teát vagy egy jó  fahéjas Latte macchiatot vagy egy kellemes ízvilágú pohár bort, dőljünk hátra egy kényelmes fotelben s élvezzük, amint a város magával ragad. Jó olvasást!

Hollandiának- ritkaságszámba megy- két fővárosa van. Hágában székel a kormány és a parlament, de királyi palota van Hágában is és Amszterdamban is. Az ország politikai, gazdasági és kulturális központja a körülbelül 750 ezer lakosú Amszterdam.

Sokaknak először a liberális drogpolitika, a melegek európai központja jut eszébe. Ez egyenes következménye annak a hosszú hagyományokra visszatekintő és tiszteletreméltó toleranciának, amely a vallásokkal, filozófiákkal és a politikai nézetekkel szemben régóta megnyilvánul. Ezt a szabadságot máig tiszteletben tartják, ha az egyén cselekedetei nem sértenek másokat.


Amszterdam Észak-Európa legátgondoltabban megépített városa. Gyakran Észak Velencéjének nevezik, és valóban nem kevés a hasonlóság. Mindkét város első számú ellensége a víz, mellyel folyamatosan harcot vív a túlélésért. Amszterdam is, éppúgy mint Velence, tengeri nagyhatalom volt és világszerte ismert művészeti kincseiről. Emellett meg tudta őrizni csatornák szabdalta óvárosának sok évszázados képét, helyenként még a hangulatát is. S mert 90 aprócska szigeten épült, amelyeket 60 csatorna választ el, és több mint 120 híd köt össze, joggal nevezik Észak Velencéjének.


A sok hasonlóság mellett azonban kiemelkedik egy jelentős különbség, Amszterdam nem muzeális darab, nem ékszeres dobozka, örökké változik és meg is követeli a változást. Elég ha csak kiülünk a csatornák mentén sorakozó kávéházak egyikébe, meglátogatjuk a számtalan galéria egyikét (jobb persze, ha minél többet) vagy egy nyári estén, csak úgy "elindulunk", érezni fogjuk, hogy ez a város a nap 24 órájában zsong, és megdöbbentő dinamikával változik és változik.

A városnéző turista szempontjából Amszterdamnak van egy nagy előnye. Sűrűn, egymáshoz közel találhatók a látnivalók, egyetlen örömteli sétával körbe lehet járni őket. Az érdekes dolgok viszonylag kis területen koncentrálódnak, és könnyen elérhetők. A távolabb esőket a nagyszerű tömegközlekedéssel, vagy valamicskével hosszabb sétálással érhetjük el. Mindenképpen kényelmes strapacipőt vegyünk fel (lásd Teva cipők:), így könnyebben megbirkózunk az útkövezettel. Kellemes időben legcélszerűbb a klasszikus helyi közlekedési eszközt, a kerékpárt választani.

A helyzet első pillantásra zavarba ejtő (erről tanúskodik a sok térképet bambuló turista az utcasarkokon): csatornák bonyolult hálózata van előttünk, mindegyik vízi út aggályosan azonos méretű, mindegyik partján fasorok húzódnak, és keskeny, egymáshoz tapadó, oromdíszes házak sorakoznak. 
A hatás elbűvölő, magával ragadó. A házak sűrűjében azonban nehéz kiismerni magunkat és megtalálni a műemlékeket. Vegyünk hát mély lélegzetet és tanulmányozzuk át Amszterdam belvárosának térképet s kalandra fel.