királyi...

Ha már ott vagyunk a Dam téren kár lenne kihagyni a másik ékszerdobozszerű épületet a Királyi Palotát.

 Koninjklijk Paleist ( Királyi Palota)
A palotát a Nieuwe Kerk mellett találjuk. Eredetileg városházának épült 1648 és 1662 között, a kor egyik legnagyobb holland építészének, az amszterdami Jacob van Campen tervei alapján. Több mint egy évszázadon át ez volt a városháza. Bonaparte Lajos számára alakították át - 1808-ban- királyi palotává. A hatalmas homokkő épület építési munkálatai 1648-ban kezdődtek. Kimagaslott környezetéből.

A két belső udvart magában foglaló, négyzet alapú épület több mint 13 ezer cölöpre emelték.
Nehézkes monumentalitásáról nemcsak a látvány, de maguk a számok is árulkodnak: a palota 80 méter hosszú, 63 méter széles, mely fölé egy 52 méter magas kupola emelkedik. A homlokzat timpanonját díszítő szobrok Amszterdamot a "tenger királynőjeként" ábrázolják, Neptun és mások társaságában. A timpanon fölött allegorikus bronzszobrok a békét, bölcsességet és az igazságot jelképezik.
 A tető négy sarkát a német római császári korona díszíti. Figyeljük meg, hogy a torony csúcsán a szélkakas hajó alakú.

A palota külsejében tapasztalható mértéktartást és szigorúságot pompa és fényűzés ellensúlyozza a falak mögött. Az architektúra teljes nagyszerűségében azonban a hatalmas - velencei mintára kialakított - Burgerzaalban (polgárok csarnoka) tárul fel. Az ókori Róma gyűléstermeit utánozó 30 m magas terem hosszanti irányban helyezkedik el az épületben. A terem a kozmosz tükörképének tűnik.

 A berakásos márványpadlóban két térképet találunk, az egyiken a világ két részét, az eget és a földet találjuk, a másik az északi égboltot ábrázolja. Nem tudni, hogy a teremben valaha fellelhető volt-e a déli égbolt illusztrációja.

A méretekből és díszítésekből eredő pompát egyúttal szigorúan meg is regulázták. Nem volt egyetlen szobor és egyetlen festmény sem, amelyből hiányzott volna az intőleg felemelt ujj.
A csődeljárást végző testület üléstermének (Desolate Boedelskamer) bejárata fölött még mindig megcsodálható a zuhanó Ikaruszt ábrázoló freskó. Itt tárgyalták Rembrandt anyagi csődjének ügyét is.
Az esküdtek termébe (Scepenzaal) lévő domborműveken bibliai jelenetek láthatóak, melyek mind arra figyelmeztetnek, hogy a bíráskodás legyen jó és igazságos. A festmények - Rembrandt is készített képet a városháza számára - józan és feddhetetlen vezetőkről szóló bibliai és antik történeteket ábrázoltak.

Az amszterdami polgármesterek nem tudtak olyan terembe belépni, ahol ne emlékeztették volna őket arra, hogy hajósok vagy épp harisnyakereskedők leszármazottai, hogy szerencsésen felhalmozott vagyonuk csupán Isten adománya és hogy a szerencse forgandó. A ma kiállított bútorok többsége, csillárok, székek és órák 1808-ból származnak, amikor Bonaparte Lajos királyi palotájává nyilvánította az épületet.